Gyulafirátót és Kádárta közös múlttal rendelkező városrészek. Árpád-kori települések, s egészen 1985-ig önálló faluként éltek Veszprém szomszédságában. 1985-ben Veszprém városhoz csatolták mindkét települést.

A hatalmas méretű építkezések, az elvárosiasodás sem tudta lerombolni falusi jellegüket. Az emberek kertes családi házakban, sok esetben nagyszülőkkel együtt élnek. A gyermekek rokoni-baráti kapcsolatban állnak egymással. A mai napig is fennmaradtak népszokások, megmaradtak a családi tradíciók.

A gyermekek nagy része a társadalom középrétegeiből kerül ki. A városból való kiköltözések hatására változott a társadalmi összetétel. Nőtt az értelmiségi családok száma. Ők viszont fokozott érdeklődéssel fordulnak néphagyományőrző programunk felé.

Óvodánk helyi sajátosságait figyelembe véve a gyermeki személyiség legfontosabb vonásainak kibontakozását, a fejlődés legkedvezőbb feltételeit a hagyományőrzésen keresztül kívánjuk megvalósítani. Valljuk, hogy hagyományok révén őrizhetjük meg azt a rengeteg tudást, tapasztalatot, amelyet elődeink felhalmoztak.

Nevelőtestületünk által megalkotott „A gyökerek persze nem látszanak, de tudod azok tartják a fát”  című módszertani kézikönyv az alapja a programunknak.

Ebben összegyűjtöttük az évszakokhoz, s azok ünnepköreihez tartozó jeles napokat, a hozzájuk fűződő népszokásokat, összehangolva ezeket a zöld jeles napokkal az óvodában is feldolgozható tevékenységekkel.

A gyermekek szókincsét, kifejezőkészségét, beszédműveltségét hangsúlyozottan fejlesztjük, kihasználva a népi játékok, mondókák, népmesék, népdalok emberformáló erejét. Az élőszavas mesemondással a mesehallgatóvá neveléssel megalapozzuk a gyermekek nyitottságát az olvasásra, az irodalmi alkotások befogadására.

Továbbra is alkalmazni kívánjuk a népi gyermekjátékokat, melyek megtanítanak őseink tiszteletére, szeretetére.

Fontosnak tartjuk a természetes anyagokkal való tevékenykedtetést, a népi kismesterségek egyszerűbb technikájának a gyermekekkel való elsajátíttatását.

A hagyományőrző tevékenységünk beteljesedését jelzik nálunk az ünnepek. Itt élik át a gyermekek az előkészületek eredményeit, az egymáshoz tartozás élményét, megalapozódik bennük az ünnepelni tudás képessége.

Korunk divatos túlkapásaitól mentesen, nyugalomban, szeretetben, a családokkal karöltve a „kodályi” elvek megvalósításával kívánjuk óvodásainkat nevelni.

„Hozzon a gyermeknek mindenki amit tud: játékot, zenét, örömet. De hogy mit fogad el: azt bízzuk rá. Csak az a lelki táplálék válik javára, amit maga is kíván.” (Kodály Zoltán)